Előzmények
896-tól a honfoglaló magyarok törzseinek végleges letelepítésével párhuzamosan Árpád fejedelem megszervezte és kiépítette a gyepürendszeren alapuló határvédelmi hálózatot is. A németség jól látta hogy érdekeit veszélyeztetve milyen fontos katonai erőt képviselő nép ver gyökeret a Kárpát-medenceben. A magyarok sűrűn átlovagoltak feléjük fosztogatni. Pontosan azért átkozták a magyarokat, amiért azok meg a tatárokat. Gyermek Lajos (893-911) tanácsadói egyetértettek egy megelőző (preventív) támadás megindításában. Evégből sereget toboroztak, melynek vezéreként Luitpoldot nevezte ki Lajos király. Hogy rangban is megfeleljen a tisztségre, az eddigi őrgrófot hercegi rangra emelte.

A csata lefolyása:
907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor még nem létezett semmilyen formában). A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy "... decretum..Ugros eliminandos esse ." azaz " elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak". Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, "biztosra mentek". Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fő körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérő erő. Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.

40.000 lovas - négy részre osztotta. Az egyenként 10ezer fős lovas egység neve tümen azaz magyarul tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt Ő maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllő(41), Jutas(35). Emellett természetesen az egész hadműveletet irányította. Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsőként az inváziós flotta sorsa pecsételődött meg: gyújtólövedékekkel tűzijáték és viziparádé keretében szenvedett technikában 100%-os, élőerőben kb. 95%os veszteséget a hajóhad. Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult (40.000 ember) A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35 000 lovassal az ellenséges sereg "orra előtt", éjszaka, tök csöndben!!! (A fantáziátokra bízom ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklő csata után.) Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az elle nség a felkelő napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklő ütközet ellenére szó szerint halomra pusztult a pozsony körüli síkságon.
A néhányezer fős túlélő csoport menekülés közben próbált rendeződni de a magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el. A vár alatti síkon felvonuló magyar haderőre rátört a királyi őrség és tartalék de a színlelt visszavonulással magyar részről a német üldözők csőbe futottak mert a környező erdőkből kitörő magyar lovasság a megforduló főerőkkel őket is legázolta.

A csata kimenetele:
A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét (még a trónszékét is!) hátrahagyta, seregvezéreiből pedig a flottavezetőn kívül mindenki meghalt (grófok, püspökök tucatjai). A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett (Ober Enns - innen a meséink "Óperenciás tengere") valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. (Szent István idején először, de akkor ugyanígy jártak csak a Vértes hegységben.) Árpád fejedelem két fiát vesztette és Ő maga is halálos sebet kapott és pár hét múlva meghalt - a hazáért. Eltemették tisztességgel titkos sírba őse, Atilla közelébe - a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe - nyugodjék örök békében! A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point-on. Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.