|
|
| |
 |
- Visszacsapó
íj |
|
| |
Az íjászat több
ezer éves múltra tekint vissza. Az emberi kultúrák, társadalmak
fejlodésének elválaszthatatlan része volt, nagy jelentoséggel
bírt az élelemszerzésben és a harcászatban egyaránt. Az íjászat
történetében meghatározó szerepet kapott az ázsiai puszták
népeinek - köztük a magyarok - összetett visszacsapó íja.
Ez a fegyver hatékonyságát a vadászatban és félelmetességét
a hadi tettekben két zseniális találmánynak köszönhette. Az
egyik a merev reflexkarok - úgynevezett szarvak - alkalmazása,
a másik az ín és a szaru fizikai tulajdonságainak remek kihasználása.
Az iméntiek révén ez az íj korának csúcstechnológiáját képviselte.
A legegyszerubben úgy készíthetünk íjat, hogy egy egyenes
botot meghajlítva a két vége közé húrt feszítünk. Ilyen botíjat
- természetesen az elobb leírtat tökéletesebbre fejlesztve
- használtak például Oroszlánszívu Richárd keresztesei és
a sherwoodi erdoben Robin Hood csapata is. Az íj megfeszítésekor
testünk izomenergiája a fa meghajlításáv al eloször rugalmas
energiává, majd a húrt elengedve, ahogyan az íj visszatér
eredeti helyzetébe, mozgási energiává alakul át, amin osztozik
a nyílvesszo és az íj – utóbbi esetében ez hové és hanggá
válik. A nyílvesszo röptének egyenletességét, sebességét és
becsapódásának erejét az szabja meg, mennyire hatásos az elobbi
energiaátalakítás.
|
Az izomero
a húr hátrahúzásával - az íj megfeszítésével - addig
alakul át jó hatásfokkal rugalmas energiává, amíg a
húr és az íj karja egymással hegyesszöget zár be, derékszöghöz
közel a leghatékonyabb, tompaszög mellett azonban az
ideg inkább csak húzza, mint hajlítja az íjat. A kedvezo
helyzet például az íj méretének növelésével érheto el.
A hosszabb íj - a Robin Hood idejében használt majdnem
kétméteres volt – viszont csak gyalogosok harci eszköze
lehet, lovasok fegyverének alkalmatlan. Az ázsiai puszták
lovas nomád népeinek találmánya az összetett visszacsapó
íj, amely rövidsége miatt könnyen használható lóhátról.
Átüto ereje ugyanakkor hatalmas, hiszen a hajló karok
megfeszítve szinte karikát formáznak, míg az ezekhez
szögben csatlakozó merev karok - a szarvak - biztosítják,
hogy a húr az íjjal ne tompaszöget zárjon be. Egyben
a vesszot ellövéskor gyorsítják is: a rugalmas karok
kis mozgása esetén a szarvak - és így az ideg is - nagyot
mozdulnak.
|
|
|
A hajló karoknak nagy terhelést kell kiállniuk. Hajlításkor
az anyag külso oldala megnyúlik, a belso pedig összenyomódik.
Minden anyag másként viselkedik húzásra, s másként nyomásra:
vagy a húzószilárdsága jó, vagy a nyomószilárdsága. Ráadásul
szívósnak is kell lennie, ugyanis a megterhelést több ezerszer
kell elviselnie. Önmagában a fa nem megfelelo a hajló karok
készítésére, mert ha túl vastag, akkor nem hajlik, ha túl
vékony, nem elég eros. A hajló kar fájának jellemzoit tehát
más anyagokkal szükséges javítani. Az ín kituno szakítószilárdságú,
a hajló kar külso oldalát ezzel borították. Ezzel szemben
a szarut kiváló nyomószilárdsága miatt a belso oldalra dolgozták
föl. Így - egyúttal az élettartamot is növelve - jelentosen
javult a fa rugalmassága, azaz - esetünkben - energiaátadó
képessége. Alkalmazása szinte hihetetlen anyagismeretrol
tanúskodik. A viszonylag kis, rövid íj az Európában akkor
használt íjaknál számottevoen messzebbre röpítette a vesszot.
E két találmány a kor harcászatában a csúcstechnológiát
jelentette. Ismerete és használata a pusztai lovas népeket
félelmetes ellenfelekké tette. Ugyanakkor bizonyíték arra
is, hogy a honfoglaló magyarok tudásban bátran fölvehették
a versenyt Európa többi népével.
|
| |
|
|
|
|